2010. július 18., vasárnap

Nem a szívemet takarja majd szelíd mosolya

félek: fogom-e még hallani

egyre halkuló sóhajod

mert tizenkét napja

már csak a telefon susog helyetted

az is csak akkor ha én hívlak fel

te egyszer sem kerestél…

félek: fogom-e még látni egykor ragyogó arcod

vagy költözöm valami titokzatos égi tájra

hol nem találnak rám a nappalok éjjelek

félek: átölelhetlek-e

még szorongás bűntudat nélkül

megtanulod-e

hogyan kell megbocsátani szeretni

félek: gyűlölnöd könnyebb leszoknod róla

nehezebb és visszavonhatatlanabb

mint bármely élvezetről italról

kávéról cigarettáról drogról…

félek: a bárányok közé farkas somfordált

a búza közé konkoly gyom bogáncs

félek: „a köldökig érő pipacs-tengerben gázolva”

már meg sem próbálok átjutni szerelmedért

mit régebben naponta megtettem volna

mert kiszáradni látszik

medre durva kövek olcsó kavicsok

horzsolnák véresre mezítelen talpaim

félek: kereszten fogom végezni fejjel lefelé

mint Péter apostol önként fogom kérni józanul

tisztán félelem nélkül nyakamban Mária a medálon

nem a szívemet takarja majd szelíd mosolya

hanem nyugodt égtiszta megbékélt szent homlokom.


Ketykó István


Nincsenek megjegyzések: