2010. július 25., vasárnap

Mondd

Mondd,

miért űz a szenvedély?

miért hisszük,

hogy még mindig van esély?

miért marcangol a vágy

és miért erőtlen a test

és álom helyett

a lélek

miért csak képeket fest?!

S ha mozdulunk,

miért fáj annyira?...

miért nem lépünk

és megyünk már végre

haza?!


Mondd, hogy

egyszer

a remény valósággá válik

Isten, vagy bárki más

ad erőt,

hogy kitépjük szívünket,

s egymásnak adva

virágokkal ékítsük

a lélek-temetőt

és sétáljunk a virágok között

és megpihenjünk

és aludjunk

és álmodjunk -

valóságot,

hogy felébredve

Téged érintelek

s a bűvös szó: Szeretlek,

értelmet nyer,

mert akkor könnyű lesz minden,

nevetni boldogan,

szállni a világok fölött.


Téged érinteni -

nem a nyirkos

gyilkos

sötét

ködöt.


Őri István.


Nincsenek megjegyzések: