2010. július 25., vasárnap

Itt élsz bennem

Még hallom hangod selymes bársonyát,

ahogy kimondod nevem, szerelmesen

és gyönyörködsz, ahogy az ablakon át

beszűrődő holdvilág sejtelmesen

simogatja testem árnyalt zegzugát.


Még érzem édes vágyam hevében

ölelésed bénító mozdulatát,

ahogy átkarol két karod az estben,

mint a fűre kapaszkodó folyondár

az öreg szülőház melletti kertben.


Még őrzöm kezeid mozdulatát,

behunyt szemmel is látlak. Itt élsz bennem.

Álmok sem űzték el a bódulatát

csókjaidnak. Hangok harsognak fennen.

Csak az est szállt le csendben már odaát…


Még érzem, hogy mosolyod szelíden

lebontja arcomnak rőt bánat-fátylát

és csendes boldogság árad szívemben.

Összefonódott ujjainkat látják

a csillagok, s ragyognak ránk fényesen.


Arany-Tóth Katalin


Nincsenek megjegyzések: