2010. július 10., szombat

Hajnalparázs

Én nem tudtalak mindig átölelni,

megdermedt a vágyott mozdulat,

két karommal átfogtam a lelked,

de nem hagytad, hogy veled gyógyuljak.


Én nem tudtalak mindig átölelni,

pedig minden hajnal hozzád vezetett,

és veled búcsúzott a fáradt nappal,

az öröm benned feltöltekezett.


Én nem tudtalak mindig átölelni,

most úgy éget, hogy pernye lett szívem,

beborít míg fuldokolva súgom:

ugye érezted, hogy közben szenvedek?


Zsefy Zsanett


Nincsenek megjegyzések: