2010. július 3., szombat

Érted vagyok

Amikor egész testedből kivetnéd

azt, ki vagy:

önmagad

s mikor már minden hang belül tapad...

Amikor a térdre rogyó zuhanásban

már semmit nem remélsz,

csak élsz - mert vagy

és már nem kergetsz fáradt álmokat...


Amikor már nincs benned kérdés,

csak érzed, ahogy

hull szét az egész,

mi testedben valaha egy volt:

szív, lélek, erő, ész...


Jöjj

és mártózz meg mosolyomban

- én már érted vagyok


Jöjj!

Pihenj meg szárnyaimon

és lebegj egy mozdulaton

- hisz én azért vagyok,

hogy őrizzem

a pillanatod.


Arany-Tóth Katalin



Nincsenek megjegyzések: