2010. július 31., szombat

A csend íze

Hallgat a vers.

Nem szól hozzám se rím, se

dallam, ritmust is csak a

szívem ver halkan,

épp csak, hogy tudjam: élek.

Finom a csönd, íze van.

Mint a csöppenő dinnyének.

Ritka pillanat, mikor

a lélek szinte kézzel fogható,

kevés a betű és méltatlan a szó,

tán még az idő is megállt,

oly’ szokatlanul néma a világ.

Ma hallgat a vers.

Vár, mint táj a hajnal

hasadtára, mikor az ég

éjsötét vásznára vöröslő

csíkot húz a virradat.

Vár, mint vihar előtt a madarak

puha fészkük ölén,

vár mint harmatcsepp a Napot,

éj az esthajnalcsillagot,

betű a papírt, éjfél a holnapot.

Vár akár földben a mag,

álmok mélyén az elfojtott gondolat.

S mint borban a zamat,

a szó tán megérik az

elsuhanó idővel.


Sárhelyi Erika


Nincsenek megjegyzések: