2010. július 10., szombat

aludj

aludj

míg én csendes szavakat

gyűjtök neked

most lelkem is lábujjhegyen jár

aludj

csak halkan súgom füledbe

hogy olyan jó lenne

elmerülni benned

egy szelíd szédülésben

talán szíved fölött

piciny menedékben

s lélegzetet venni belőled

majd hagyni

hogy hallgass belém

utána álmaidban elbújva

hozzád csitulni

és elálmodni azt az éjszakát

amikor szerelmeddé csókoltál

aludj...


Kovács Erika


Nincsenek megjegyzések: