2010. július 10., szombat

Álmok hangjai

Hűvös őszi hajnalon

beteg szirmokként

hullnak a billentyűkre ujjaim

s a zongora zengő húrjain

dallam kél és elbolyong,

valakit szomorún keres.


A kábult kert tűnődve hallja,

a fonnyadt lombok fázva

remegnek össze szinte nesztelen,

síró jajukkal üzennek nekem:

itt vagyunk, reszketünk

bús dalod valakit keres.


És éjfél hangja messze kong már,

ősz fejével a Hold

fénylepelbe burkolja a fákat,

csak egy dal repül, meg nem állhat,

fáradtan kereng az éjben,

valakit szomorún keres.


Komlósi Lajos


Nincsenek megjegyzések: