2010. június 13., vasárnap

Váll a vállhoz

Majd egyszer megírom, ami ma fáj,

most még görcsbe rándul tőle a toll.

Elmesélhetem, ha nagyon muszáj,

de jobb, ha ma láthatatlant játszol,


és úgy hallgatod konok csendemet,

csak így váll a vállhoz, észrevétlen.

Mikor a sok apró rossz eltemet,

magamat se könnyű elviselnem.


Te csak légy velem, de ne lássalak,

higgyem, hogy magam vagyok a Földön,

kerülj, mint haragot a szép szavak,

nekem ma a vers is néma börtön.


Ismersz. Holnapra, lehet, már nem bánt

mindaz, mi most még a lelkemen ül.

De most kérlek, kapcsold le a lámpát,

és csak úgy - legyünk. Ketten, egyedül.


Sárhelyi Erika


Nincsenek megjegyzések: