2010. június 26., szombat

Tanulságok

Amikor véresre törve térdemet

Négykézlábon kell tanulnom újra járni

Akkor élem át igazán kiegyenesedett létemet

Ha megtanultam végre megköszönve fájni.


Ha úgy fáj hogy Ő többé már nincs,

Hogy a könny is bentszorul,

S csak rázkodó öklendezés

minden lélegzetvétel,

S csak nedves párnád éli át velem kínomat

Akkor tudom igazán milyen érték átölelni

Kivel megoszthatom mindennapjaimat.


Mikor a tegnapról maradt emlékeken merengve

Fogadkozni a holnapra érzem a vágyat

Akkor kell csendben rádöbbennem arra,

Mit felejtettem el megköszönni a mának.


Szabó Katalin


Nincsenek megjegyzések: