2010. június 5., szombat

A szerelem olyan...




A szerelem olyan, mint a tiszta csend,
mely megigéz, majd csordultig betölt,
és ha józanságra parancsol a rend,
Te mégsem akarsz, nem vágysz más gyönyört.

A szerelem olyan, mint gyöngéd rajzú száj,
fél-delíriumban csókol, becéz, imád,
majd amikor elmúlt - kínoz, gyötör, fáj,
őrületbe kerget, hogy halálodat kívánd.

A szerelem olyan, mint a végtelen,
hol pokol, hol menny, hol mosoly, hol könny,
de önmagát tagadni a szív képtelen,
még akkor is, ha legyőzi a lélektelen közöny.

A szerelem olyan, mint egy gyújtó szikra,
egy puszta érintéstől lángokba borít,
kiismerhetetlen, akár Isten titka,
ha akar, felemel, vagy térdre kényszerít.

15 megjegyzés:

Moha írta...

Drága Vörös Liliom, székemből felállva hangosan visszhangzó tapsomat reptetem Feléd...gratulálok egyre magasabb szintű, lelkem mélyéig hatoló írásaidhoz!

Málna írta...

Nagyon szép....

Vörös liliom írta...

Kedves Moha, elég jól ismersz ahhoz, hogy tudd, cseppet sem értek a versíráshoz…én mindig csak az életemet írom.

Vörös liliom írta...

Szívből köszönöm megtisztelő soraidat, Kedves Erika! Tudod, olykor egy-egy vers, képes felhasítani azt a burkot, amelyben az elviselhetetlent csomagoljuk…

Névtelen írta...

Ez gyönyörű kedves Vörösliliom.És ne mond azt, hogy nem értesz a versíráshoz, mert ez nem igaz.
Janka

Vörös liliom írta...

Janka Kedves, igazán jól esett, hogy megálltál itt és elolvastad a soraimat...

shadow írta...

Drága Daniela, soraidat olyan lázasan kutattam, és ahogy látom, ma igazán megélénkült a blogod. Remélem, még lesz energiád elolvasni és nyújthatnak még valami újat elismerésnek és mély meghajlásnak szánt szavaim a sok megihletett léleké között. Köszönöm újabb remekművedet!

Vörös liliom írta...

Szókincseim „bolond-aranya” között keresem az igazit, mert szeretnék gyönyörű szavakat találni, melyekkel éreztethetem Veled, mekkora öröm tölt el, amikor Téged látlak olvasóim között. Hiteles és lelkesítő szavaid több érdes gondolatot elsimítottak már előttem, és jöttöd után mindig kevésbé véreztek sajgó sebeim.
Köszönöm, Drága Shadow, hogy itt voltál! :)

shadow írta...

Drága válaszodat nem hagyhattam szó nélkül, Kedves Daniela, mert érzéseimet öntötted szavaid bronzába, amit akkor érzek, ha hazajövök rímeid házába. Köszönöm, hogy jöhetek!

Magdi írta...

Életünk szerelem morzsái,
mint arany ékszerek,
felcsillannak néha,
majd halványak lesznek,
de csak a külső burkot
koptatja a végtelen idő,
belülről örökké úgy ragyog
mint egy gyémántkő...

Drága Daniela!
Szavaid puha selymet szőnek a gondolatokra. Gondolataid képei álmokat ébresztenek valósággá.
Nagyon szép a versed.
Végtelen szerettel ölellek.
Magdi

Vörös liliom írta...

Minden elmúlt szerelemben az el nem nyert éden fájdalmát siratjuk, Drága Magdi! Olykor, olykor fölmerül egy pillanat erejéig a múltból, akár az óceánból elsüllyedt sziget, hogy aztán újra feledésbe merüljön. De az igazi, az az egyetlen, valódi szerelem, melyről minden emberi ajak ódákat zeng, az múlhatatlan, feledhetetlen, és örök…velünk él, mindaddig, míg megválunk földi életünktől, és talán azután is!

Jöttödet és míves szavaidat megköszönve ölellek igaz szeretettel: Daniela

Névtelen írta...

"Álmunkban is történhetnek velünk szokatlan, valószínűtlen, sőt a fizika törvényeivel vagy más „valóságos” ismeretekkel ellentétes dolgok, melyeket, ha valóban megtörténnének, csodáknak kellene minősítenünk."

Kedves Daniela, a Te versed is az...
Szeretettel: -aK-

Vörös liliom írta...

Az álmok valóságnak születnek, csak a rohanó életben, néha elfelejtjük észrevenni ezt, Drága Barátom….és miután kinevetett minket az elszalasztott lehetőség, rájövünk, hogy soha többé nem foghatjuk kézen, ezért kell nyitott szemmel és szívvel járni a világban, megtartva önmagunkat bármi történjék is.

Őszinte szeretettel: Daniela

hifimiki írta...

Kedves Vörös liliom!
Versedben benne van mindaz a szépség, ami maga a SZERELEM!
A mennyország és a pokol, ami itt van a földön, egyszerre van jelen életünkben.
S a csillagok életében és halálában!
Már milyen régóta tudjuk!
Bennünk is benn van ez a kettősség.

Köszönöm, hogy itt vagy, s olvashattalak. Ezeket a nagyon szép gondolatokat!

Szeretettel: hifimiki

Vörös liliom írta...

Szeretettel üdvözöllek az olvasóim között, Kedves Miki! : ) Örülök, hogy ezt a verset nem csak olvastad, de át is érezted! Ezek a rímbe vésett gondolatok, nagyon világra akartak jönni, én pedig, akár egy gondos szülő, mindig útjára engedem szógyermekeimet! : )
Köszönöm, hogy itt voltál! Várlak máskor is szeretettel! : )

Baráti üdvözlettel: Daniela