2010. június 5., szombat

Kell lenni mindenkinek valahol egy biztos fészeknek, - hányszor láttam gyermeket anyjához rohanni, annak kötényébe, ruhájába kapaszkodva, ölébe rejtette maszatos arcocskáját, ebben az életet és biztonságot nyújtó fészekben védte magát a világ vadságától- ahova haza szaladhat, ahol biztonságban, érzi magát. Kell lenni egy ajtónak, egy fióknak, egy fátyolnak, ahova titkait, vívódásait még nem kész válaszait rejtheti. Ami csak az övé. Senkivel a földön nem kívánja megosztani. Majd megérik a válasz, eljön az ideje annak, hogy beszélni kívánjon róla. Addig várni kell türelemmel, de akkor, ha szólni kíván, akkor kell meghallgatni. Hányan esnek abba a hibába, hogy feszegetve, fúrva, szinte rárontva erőszakkal követelik a konkrét választ. Nem érzik, még nincs kész a válasz, még éretlen a szem, nem lehet aratni, még nem forrt ki a cefre, nem lehet bort inni. Majd az idő és a Nő lelke, készre simítja azt. Sohasem turkáltam, kutattam nő táskákban, nem azok vallatásán át kívántam bizonyossághoz jutni hűségük és szerelmük kapcsán. A szavuk és a szemük, az érintésük és az ölelésük mindent elmesélt, ami érdekelt engem. Mikor egy Nő, megajándékoz magával, kitárul előtted, teste, lelke védtelen, meztelen. Ekkor mindene a Tied. E pillanatokban nem, vagy alig beszéltek, szemeitekkel, érzékeitekkel, érintéseitekkel és érzéseitekkel kommunikáltok. Most, csodálhatod, nézheted, fölfalhatod, beléhatolhatsz, eggyé, egységes egésszé gyúródik lelketek, szívetek, testetek.. Erre rá kell hangolódni, el kell érni, hogy vágyat válts ki. Ne követeld jussodként a szeretkezést, hangold rá párodat. Nem kérheted, hogy bármikor mustráld meztelenségét, mondván már láttalak úgy, mert az a meztelenség, ez a testi-lelki pőreség csak annak a pillanatnak szólt. A következő pillanatokért tenni kell, azokban újra és újra meg kell szerezned magadnak Őt. Ha nem így teszel, jönnek a „csak”-ok, ha erőszakosan követelsz, a kényszer hatására a hazugságok, a hazugságok pedig az eltávolodás útkövei.


B. Sándor


6 megjegyzés:

Névtelen írta...

Kedves Vörösliliom! Tudod, ezzel én is így voltam, de volt egy pont egy amikor már azt kívántam bárcsak lenne valaki aki táskámban kutatna ha akar, mert úgy sem találhat benne semmi olyat ami elronthatná a kapcsolatunkat :) És utána megtaláltam őt :)
Üdvözlettel:
Janka

Vörös liliom írta...

Azt hiszem a bizalom a legfontosabb egy párkapcsolatban…ha azt magába szívja az ingovány és a csalódástól lehull a lilán elvakító köd, akkor csupán a másik igaz énjét látjuk, amit eddig sosem mutatott.

Névtelen írta...

Igazad van de néha mi magunk adunk okot arra, hogy a másik félreértse azt amit teszünk, mert jó elkacérkodni valakivel :))) És ha a férfi ilyenkor már nem lesz féltékeny akkor ott baj van.
Puszi:
Janka

Vörös liliom írta...

Az alaptalan féltékenység az a Démon, amely láttatja a férfi igazi arcát, és amely segíti a nőt, hogy megszabaduljon az üres szép szavak álnokságától, és a vádak viharától, hogy újra megtalálja ami igazán fontos az életében, és ami nem okozott neki csalódást, Kedves Janka. Az én életembe ezek nem férnek bele, persze "ahány ház, annyi szokás"!

Névtelen írta...

Kedves Daniela!
Nagyon szép amit írt, de ön irodalmár, én pedig orvos, és ezért más szemszögből látjuk ezt. Hogy melyikünknek van igaza, azt nem tudjuk eldönteni. Az én megközelítésemben a féltékenység egy vírus, amelyet a férfi akkor kap el, ha mi erre okot vélt vagy valós okot adunk. Sajnos vannak krónikus esetek, akik elkapták ezt a fertőzést, mert valaki tényleg megcsalta őket, a férjem is ilyen volt, de a nyíltságom és a szerelmem kigyógyította belőle.
Barátsággal:
Janka

Vörös liliom írta...

Kedves Janka,
én nem irodalmár, hanem EMBER vagyok, és emberi érzelmeken alapulnak verseim, amiket próbálok szegényes szókincseimmel kifejezni. A bizalom és a hűség a másik iránt, szerintem nem foglakozás kérdése, és a véleményeddel, hogy vélt vagy valós féltékenységre okot látás alapján elveszthetjük emberségünket sajnos ellentétben áll az én felfogásommal és az elveimmel. De persze, nem kívánom Rád erőltetni az én látásmódomat, hiszen, már említettem: „ahány ház, annyi szokás”.

Baráti üdvözlettel: Daniela