2010. június 26., szombat

Négyszemközt

Tudod... Az élet így is, úgy is...

Ki ne mondd...!

Csak szép legyen az út,

és mind bolond,

aki előre kesereg

s azt várja, mikor jön a förgeteg...

mely végleg elsodor...

Most kimondom: temet.

Múlttá tesz minden küzdést, életet.

Megyünk... Megyünk a közös cél felé,

virágok, hantok, koszorúk közé...

Addig talán még lesz néhány tavasz

másnak... s nekünk is, majdnem az.

Ezer göröngyben

botlik meg a láb,

de a kék madár dalol valahol...

Te hallod még?


" - Tovább! Tovább!"

Remény? Hát persze:

Mindig van remény,

míg tart az út,

pedig végül mindenki odajut...

tudjuk, hogy nem számít hova

visz el a szentmihály-lova...

csak míg a saját lábunkon megyünk,

addig fontos: "hogyan?".

Botladozunk és vándorlunk tovább

egy kicsit sírva, kicsit boldogan...


Kamarás Klára


Nincsenek megjegyzések: