2010. június 19., szombat

Mindig

Mindig itt vagy

álmaimban:

szédült boldogsággal

fátyol-kék hajnalban,

emlékeink bűvében,

mikor elér az áhítat:

szobádban - átszellemült

ragyogásban.

Éjfekete égbolt

csillagporos szikráiban,

ha harangjáték

emlékét hozza felém

a lágy esti szél,

s a harmatos rózsaszirmok

bársony bíborában.

Mindig itt vagy

morajló tenger

hótiszta habjaiban,

szemed tükrében,

ha szeretteidet öleled.

Könnyeim megváltó cseppjében

is ott vagy,

s a szívemben, ahol megszülettél.


Könyves Tóth Enikő


Nincsenek megjegyzések: