2010. június 5., szombat

koporsómban is...

Emlékszem…

álmára készült már a vén természet,

a napsugár zörgő leveleken lépdelt

és a liget megannyi dalával hízelgett,

mikor megláttalak…


S lásd mára zöldellő kosztümöt öltött

és a védő öléből felszálló rigópár

már rám sem köszön,

megszokták szemeim gyönyörködő villanását,

és könnyeim hártyavékony fájdalmát

meg sem látják.


Így van jól, elhalón szürke árnyam

ne mérgezze üdvösítő dallamuk,

hadd rázza fel szerelmem párnáját

otthont bélelő daluk.


Elvisz ez a nyár…

és a szoba rejtelmesen élő illata,

melyben meg sem született álmaim

életre kelni látszottak,

most minden szegletével belém nyilall…


…és zokogó fohászok rázzák

testem szakadó bordázatát,

csonkolt szívem vérkönnyei

kulcsolt tenyeremet áztatják.


Fejem menekülőn a párnába fúrom,

reggeli fények biztonságát vágyom,

csak álmodni akarok…

lelket szakító, pokoli rémálmokat hívok,

hogy ébresszenek valós, félelmes kínokból.


De ébrenlét gyötör konok hatalmával

és láttatja a búcsút intő, ligeti fákat,

az izzó bizonyosság immáron jég,

lelked vízét szelő ladikom

hódító flottától lett törmelék.


Rám bólint a sötét, mélyemet marja

kivérzett sebeimet nincs, mi betakarja

szerelmed gyolcsába csavarj be, kérlek,

mint ős fáraók békéjét,

add Magunkat nékem.


Lásd lelkemre ült most is a remény

de elkergetem rögvest

gyilkossá vált képét,

mert vajúdott vagy százat a kelő nap,

de kihűlt már benned az első pillanat.


Szerelmünk rímet szült, ezer sort és képet,

majd feltámadt egy messzi szél

hátán sok ígéret,

s elhulltam a harcmezőn,

még Teérted fehér zászlóm vittem.


Legyek hát egy senki

nem vagyok más úgysem,

de ha arra születtem, hogy szeresselek Téged,

akkor eddig éltem és a mindenen túlig,

mert szeretlek a föld alatt, a koporsómban is…


Moha


6 megjegyzés:

Málna írta...

Megérintett ez a vers...


(ne haragudj egyszavas kommenteimért...van amikor nincs rá csak egy szó...)

Névtelen írta...

Nagyon szép ez a vers, De egyetlen szerelem sem ér annyit hogy meghaljunk érte.
Janka

Moha írta...

Drága Málna, köszönöm, hogy lelkedben Te is ápoltad azokat az apró szóvirágokat, melyeket oly mélyen vigyáztam, s melyek könnyeimtől nőttek oly magasba, hogy rajtam kívül léptek. Hálásan köszönöm, hogy szóra méltattad gondolataimat.
Moha

Moha írta...

Kedves Janka, tiszteletben tartom véleményedet, akkor is, ha az enyémmel teljes ellentétben áll...sajnálom, hogy még nem voltál szerelmes úgy, ahogy a nap első fényével rád csókolja az érzést, és az éjszaka betakar vele elalvás előtt, akkor értenél, ahogy Liliom és Málna...az én szerelmem egy életen át tart. Köszönöm véleményedet, megtisztelő figyelmedet!
Moha

Névtelen írta...

Kedves Moha! Nem tudom honnan veszi azt hogy nem éltem át azt amit leírt? Ha a férjem élete lenne a tét, minden gondolkodás nélkül áldoznám fel az enyémet érte ha ezzel megmentsem, de ha Ő megcsalna, akkor eszembe sem jutna, hogy ezért én meghaljak. Ez életünk ettől többet ér, és ha Ő mást szeret akkor legyen vele boldog. Szörnyen rossz lenne biztos nekem, de a szerelmünk szép emlékei megmaradnának nekem örökre.
Üdvözlettel:
Janka

Moha írta...

Kedves Janka, igen, bizonyára igaza van, a hűtlenség biztosan fájna, és széthasítaná lelkem egészét, de kicsit értetlenül állok a felvetése előtt, mert szerencsére nem kerültem olyan helyzetbe, hogy a Kedvesem megcsaljon, és bizalmam minden cseppjét élvezi...jóban-rosszban...Szép napot kívánva üdvözlettel: Moha