2010. június 5., szombat

Hagyd még

Hagyd csak, hagyd még

letelepedni a csendet közénk

gondosan illesztett tollak alatt

pepecsel az idő - maradna még

szűken mért perceket morzsol

a templomtorony árnyéka a falon

és száguldó fények karcolják a sötétbe

feneketlen éhségét a múló időnek

pedig épp csak most bújtál mellém

máris indulni kell… szeretném

feltűzni a pillanatot, mint gyűjteménybe bogarat

apró de biztos (k)egyetlen döféssel száradt

páncélok közé,

ha kínoz az egyedüllét

csodálhassam dobozban, üveg mögött

milyen egyszeri volt a gyönyör

ott, akkor, veled…


Brada Ági


Nincsenek megjegyzések: