2010. június 5., szombat

Erődet túlbecsültem

Nagyszívű titánt, félistent szerettem,

aki szerelmével megvált a kíntól,

összeesküszik velem a Sors ellen,

mert utamat mindig keresztezi,

vagy hősi tornákat rendezted értem.


Vulcanust magát szerettem tebenned,

ki rejtelmesen álltál üllőd mellett

és kovácsoltad rám a bilincseket,

béklyóba szorítottad csuklóm, bokám,

lángnyelvekkel edzetted szívemet.


Megremegtem,hogy harcolsz értem, s velem,

kifordítasz sarkából két városrészt,

hogy örökre magadénak mondhass.

Legyűrsz minden akadályt, mely elválaszt,

hogy az álombölcsőt velem ringathasd.


Büszkévé tett, hogy feszül minden izmod,

Küzdesz értem, egyengeted az utat,

Hogy majd örökre mellettem maradhass.

Még a lehetetlent is megkísérled,

hogy érdemes légy a nagyboldogságra.


Boldoggá tett, hogy kiállsz értem bátran,

Vívsz,verekedsz értem szóval és tollal.

Nem félemlít meg gyáva kishitűség,

az ellenfél sötét fenyegetése

és kész vagy értem minden áldozatra.


Azt hittem kezünk örökre egybeforrt

és mint Rodin bronza győztesen állunk,

a magunk törvénye szerint áldozunk,

áthidaljuk a nagy távolságot is,

már nem választhat el senki és semmi.


De csalódtam, erődet túlbecsültem,

Látom, hogy Te is csak gyenge ember vagy.

Nem akarsz küzdeni a balsors ellen,

a vetélytárs előtt meghátrálsz némán,

mert félsz, hogy halálos sebet ejt rajtad.


Nem vagy hát félisten s nem vagy a párom,

Csak görögtűz fénye vet rád glóriát;

Míg pörölyöd tüzesíted, hogy lesújts

Jupiter lopja szívedből a szikrát

és úgy beszélsz hozzám, hogy pironkodom.


Szégyellem, hogy gyenge férfit szerettem,

aki a Sorssal megküzdeni gyáva,

elfáradt a meddő viaskodásba

s az utolsó lovagi torna előtt

megalkuszik és a harcot feladja.


Önmaguktól lehullnak bilincseim,

eltakarom arcom, hogy ne lássalak.

Nagy csalódásomat ne sejtse senki

s olyan mélyre elásom emlékedet,

hogy szavam visszhangját se halld meg soha.


Vöröskői Olga


2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Kedves Vörösliliom!
Minden férfi egy nagy gyerek :) Amíg ezt nem látjuk meg bennünk és elnéző mosollyal nem bocsátunk meg nekik, ha éppen nem a mesebeli lovagot játsszák, addig soha nem találhatjuk meg az igazit.
Janka.

Vörös liliom írta...

Egyet értek Veled, Kedves Janka, minden férfiben él egy gyermek...