2010. június 19., szombat

Cigarettába sodort vasárnapok

Tegnap elmúlt valami felesleges

ahogy néztem melletted az eget

és repülőket képzeltünk a csillagok közé

hunyorított sötét

vibrálás nélküli űrbe.

Akartam valamit mondani is neked

de cigarettába sodortad a vasárnapot

és szélnek eresztetted a mondatot

ahogy elvesztem a szürke karikák táncában.

Emlékszel? Egyszer a hegyekben voltam

szédült szeretőd pár napig

vigyáztunk az őszre, minden hajnali

órát megmerítettünk az extázis hangjaiban.

Akkoriban még barna hajam

keretezte

végtelenné szabott képzeletem

és hittem a világ nem más,

mint te meg én. Lázadás

nélkül adtam

meg magam

kinevettem minden suta percet,

hegyoldalnak feszült az akarat, de

csak vittél egyre feljebb és lettem madár.

Szárnyak alá

kapott lehetőség zárta andalítón szemem

épp úgy, mint tegnap, míg fel nem

izzott a parázs.

Kiszáradt szád

réséből sziszegve fojtott sóhaj

tekergeti a levegőbe karikába

rajzolt füst-életem.

Azt akartam mondani: szeretlek.

De úgyis tudod. Elmúlt valami felesleges…


Brada Ági


Nincsenek megjegyzések: