2010. június 19., szombat

Adának

Halkult, rejtő és becéző szavak,

Ti akkor is mellette lesztek,

Midőn gazdátoknak már nem szabad.


Nyugtassátok és ölelgessétek

Érintés nélkül, mint a sóhaj,

De mámoritóan, mint a vétek.


Amikor majd nem is gondol rátok,

Szegény gazdátok fojtott álmát

Álmaiba bemuzsikáljátok.


S a szíve majd riadtan megremeg

És szemeibe kapcsolódnak

Nagy távolból a leghivebb szemek.


Ady Endre


Nincsenek megjegyzések: