2010. május 9., vasárnap

Teremtésed története

Amikor az Úr teremtett, mindig Hozzád tett egy hajlatocskát, dombocskát, egy észbontó díszítő elemet, kecses vonalat, alabástromfehérséget, igazított a két aranyalmán: melleiden, hogy a legszebb formákat hozza ki. Szobrászkodott, hogy művészi tökélyre emelje idomaidat. A hangodat addig hangolta, simogatta, míg hárfa és csellóhang harmóniája nem csendült ki belőle. Az arcodat százszor is újrateremtette, míg nem lett belőle valószínűtlenül szép, minden más arcot elhomályosító tündéri csoda. Lelkedbe angyalok lelkét lehelte, s megáldott őszinte szóval, igaz mondással. Nadrágot, blúzt is adott, hogy a kandi férfiszemek pőrére vetkőzhessenek. Hamvas színű vörös virágszirom lettél, melyet - mint az édenkerti tiltott gyümölcsöt, csak nézni szabad, de letépni, birtokolni tilos. Így mindenkié lettél, hogy sose lehess senkié…


Komlósi Lajos


Nincsenek megjegyzések: