2010. május 15., szombat

Te maradj mindig...



Ha nyomorba dönt a bohó, csalfa elme,

mely gyakran csupán kihűlt ábrándokat vonz,

szőjön csak új vágyat reményed kegyelme,

de Te maradj mindig hű önmagadhoz!


Ha nap, nap után a csodák elmaradnak,

sorsod ajkából csúf hang rikoltoz,

tudd, vágyadnak új források fakadnak,

csak Te maradj mindig hű önmagadhoz!


Ha dúlt szíved romjai lélekké emelnek,

majd a mélybe ránt mindaz, ami torz,

hidd csak, hogy a fakó újra fényesedhet,

csak Te maradj mindig hű önmagadhoz.


8 megjegyzés:

Névtelen írta...

"csak Te maradj mindig hű önmagadhoz..."
Kedves Daniela, köszönöm a lelkemet símogató új csodát, köszönöm, hogy beleélhetem magam mindannyiszor verseid élő hangulatába. Nagyon tetszenek a vers szinte konzekvenciának tekinthető utolsó sorai. Daniela, csak így tovább, és ne feledd: "csak Te maradj mindig hű önmagadhoz..."
Szeretettel ölellek: -aK-

shadow írta...

Drága Daniela, igen, az egyik legfőbb életszabályt lehelte életre lelked szavainak melege, olyan ez, mint a szerelem egészséges mértékben önmagunk iránt, mert mint párunkat találjuk meg, úgy találjuk meg önmagunk és leszünk hűek hozzá. Nem foglalkozhatunk külső behatással, maradi szokásokkal, a fő, ahogy mi érzünk, vagy vágyunk, és amellett kitartanunk, akkor is ha jég hasítja testünk, és ha simogatja forró napsugár, ha jót élünk, ha rosszat vészelünk (együtt) át. Örömmel olvastam elveid sorainak igazát. Békés éjszakát szeretettel!

Vörös liliom írta...

„Valami ég e versen át” mondta egykoron a nagyszerű költőnő, Farkas W. Éva. Örülök, hogy gondolataim visszhangja, ismét megérintette a szívedet, Drága Barátom! Bizony, ha mások szemében is olykor igaztalanok leszünk, és csak nagynéha jók, ne tagadjuk meg sohasem önmagunkat! : )

Viszont ölellek szeretettel: Daniela

Vörös liliom írta...

Nagyon örülök jöttödnek, Kedves Shadow, és milyen jó most is a meglátásod!!! Ingadozó szívük, gyakran eleget kíván tenni minden külső behatásnak, és olykor ijedt szemmel kapkodunk tanácsért, holott elég volna önmagunktól kérdezni: "mi az, amire vágyom igazán?" Lelkünk alján zörög az igaz válasz! : )

Gyönyörű, tavaszillatú napokat kívánok szeretettel!

Magdi írta...

Mikor szilánkok szóródnak arcunkba
És vért hullat a könnyben úszó szem,
Akkor sem dönthet le a könyörtelen sors,
Megsebzett szívvel is újra menni kell.

Drága Dana!
Milyen jó nálad lenni, mintha otthon lennék:) Végtelen szeretetel ölellek. Magdi

sarah írta...

Szeretek itt, szavaid mindig átjárnak, szóljon az szerelemről vagy az élet igazságairól. Szerelmes költészetedenek szinte függője vagyok, a kép, ami megelevenedik olyankor bennem szóval le sem írható. Ritkábban látom mostanában, de ilyenkor mindig visszaolvaslak, úgyszólván "desszertként" a friss művek mellett. Köszönöm, hogy részese lehetek ennek az élménynek.

Vörös liliom írta...

Rímekbe vésett szavaidnak minden alkalommal nagyon örülök, Drága Magdika! Így igaz, „megsebzett szívvel is újra menni kell”. Az ember gyakran falakba ütközik élete során…legtöbbször akkor veszi észre őket, amikor fejjel rohan neki…abban a pillanatban ezek a falak elveszítik titokzatosságukat, és láthatóvá válnak, ám legtöbbször ez pokoli kínokkal jár, de ha nem mi magunk fedeznénk fel őket, és nem saját bőrünkön éreznénk ódon köveinek élét, akkor az egész életünk nem volna több, mint egy unalmas labirintus.

Örömteli napokat kívánva ölellek igaz szeretettel: Daniela

Vörös liliom írta...

Olykor kimondhatatlanná válnak azok a szelíd, felszabaduló érzelmek, amelyeket a régi, míves vallomásaimban rejtettem el, de jó tudni, hogy nem csak a Kedvesem, de a magadfajta álmodozó utazó is magát leli meg benne... Ha szükséged van ilyesféle oázisra, szeretettel várlak szombaton, Kedves Sarah! : ))
Jöttödet szívből köszönöm!