2010. május 29., szombat

Táncdallam

Legalább annyira szeretnék meghalni,

mint amennyire nem,

ideköt szeretet, feladat s pár holmi,

ám feszül kötelem.


Feszülnek-pattognak kötelem rostjai

— vesztés ez vagy nyerés?

A végső szakítást melyik szál mondja ki?

Itt megtorpan az ész.


Az-e, mely túlsoknál-több bántást elviselt:

tékozló terhelést?

Vagy amely nem ismert kudarcot, csak sikert

s e rész Egészt emészt?


Annyira szeretnék feladni, feledni,

mint amennyire nem:

megköt még szeretet, feladat, ilyesmi,

ám feszül kötelem.


Fodor Ákos


Nincsenek megjegyzések: