2010. május 29., szombat

A Halállal játszunk minden pillanatban. A Halál nem más, mint ha két ember egymástól távol, külön és függetlenül változik. S nem elég, hogy bármely pillanatban meghalhatnak egymás számára, még az ármány szépségétől is meg vannak fosztva. Az élet vizét nem tudja akárki megszerezni. Bár nem kell érte egy lépést sem tenni, mert bennünk van az, mindenkiben egy kevés. Aki megtalálja magában,már azt is tudja, hogyan kell használnia. S néha elég, ha az ember rájön egy gondolatra.


Szirmai Gábor


2 megjegyzés:

Málna írta...

:)))nagyon együtt rezgünk ma:)

Én is most tettem reggel fel ezt a gondolatot:)

Legyen szép napod Kedves Daniella...

Vörös liliom írta...

Igen, úgy tűnik, Drága Erika! Fiatalon elhunyt Édesapámnak állítok emléket ma!
Gyönyörűséges napot kívánok szeretettel!