2010. május 9., vasárnap

Az illatod bolondja voltam,

úgy hajtottam hozzád a fejem,

mint télen illatos, idegen

párás virágokhoz, amelyek

japán vázában remegnek egy

alkonyuló szobának asztalán

és az illatuk a nyárról mesél.


Oly vigyázva, halkan csókoltam

meg az ajkad, hogy szirmod ne hulljon

és sokáig megmaradj nekem,

de hiába, az illatod elszállt

és én egy régi parfőmnek fájó

emlékét hegedülöm el most

emlékezőn a papiroson.


Radnóti Miklós


Nincsenek megjegyzések: