2010. május 9., vasárnap

Tudod arra gondoltam, talán a hiány hasonlít a hidegre, először csak megérinti az embert, kicsit tőle megborzad, de ahogy érkezett, olyan gyorsan tovább is megy olyan hirtelen, és van úgy, hogy marad egy ideig, kicsit elidőzik, de a takaró melegít, megmelegít a kályha, felejteni segít az idő, de olyan is van, hogy gyógyszere nincsen, nem múlik a hideg, szinte beleköltözik az emberbe, a hideg, a hiány egyre jobban átjárja, s jótékonyan olyat tesz, mint amikor közel a fagyhalál, már nem érez hideget, a láztól forró a test... ilyen a múlhatatlan hiány, az embernek testét lelkét átjárja, és egyszer csak, mint egy tébolyodott látomás, megjelenik az a másik, jelenlétét szinte érzi, beszél hozzá, mintha a fagy felengedne, pedig az egész nem más, csak egy jóságos lázas látomás.


.kaktusz


Nincsenek megjegyzések: