2010. május 1., szombat

Te adtál nekem életet,

játékos, boldog gyermekéveket,

gyújtottál hatalmas tüzeket

lelkemben, hogy világítsa meg

az ösvényt amerre járok,

s örültél, ha találtam pár

jóbarátot.

Utamat összegyűjtött filléreid

kövezték, s pár boldognak

tűnő emlék, mit felidéztem

éppen nemrég.

Szívemből gyomokat irtottál,

és világítottál a sötétben,

míg a jó utat kerestem az éjben.

Kosaradban remény és hit lapult,

mit nem ronthatott meg a múlt.

Nekem te vagy a jóságos Óriás,

ki kékre festi az eget - és

mint a mesében: reménység és

szeretet hull alá, s jótékony feledés,

és ha akarom,

minden bűnömet feloldja

egyetlen anyai ölelés...


Gere Irén


Nincsenek megjegyzések: