2010. május 1., szombat

Neked anya


Sosem vágytál nagy szavakra. Számodra,

ezer színes virágból, csak a színtelen volt

kedves. Míg perceket számoltál, hogy újra

láthass, a napok ólomlábon teltek..

Néha nem volt időm, hogy felköszöntselek,

mikor anyák napja jött el, s a terített asztal

megbontatlan maradt, míg szemed telve volt

égő, néma könnyel..

Sosem szóltál, csak vártál és bíztál. Tudtad;

egyszer úgyis eljövök és letörlöm arcodról

a fájdalom ráncait, mit rád szőtt az idő, s a

gyermeki közönyök.

Színes csokrot hoztam, mesés rózsaágat, de

szemed sohasem ettől csillogott. Egyetlen szó

volt, mi mosolyra csábított, ha halkan azt

suttogtam.

Anya, nézd- most itt vagyok!


Kun Magdolna


Nincsenek megjegyzések: