2010. május 1., szombat

Anya, hívtalak

Anya ma reggel hívtalak...

nem szóltál csak a rögzítő,

én hallgattam és a nyári nap

maszatolta múló idő

fülemben – tá- tá - emlékeket

idézett fel. Elképzeltelek,


ahogy annyi sok éven át

változó konyhák padlatán

mozdulatod új dalra vált,

sürögsz, forogsz. Az én anyám...

mosolygok, szerető büszkeség

feszíti féltőn fiad szívét,


átrezgett, mégis itt maradt.

ezer kacagó könnyeden

annyi küzdelmes pillanat,

kérlek, örökké légy velem.

Nem hallak, tudom, valahol

jársz köztünk, tán éppen utazol,


én állok, és - tá – tá-t hallgatok.

Vasárnap van. A Te napod.


Hepp Béla


Nincsenek megjegyzések: