2010. május 9., vasárnap

Mikor már

Mikor úgy hittem

már teljesen mindegy

mert feloldódott bennem

az első zsibbasztó döbbenés,

s lassan olyan lett a lelkem

mint tomboló hurrikán szívében

a mélyen hallgató csend

mely után ólmosan lassú az ébredés

Mikor már hitem - nem is fáj,

mert elveszett már ami fájjon

s idegenebbnek éreztelek már.

mint valaha régen

s hittem szépséged már nem is látom

RÁDNÉZTEM!

S a szemedben megcsillanó fénytől

összeroppant a távolság,

s úgy tört elő a mélyből

e néhány gondolat, mint hányás

mit az ember szégyenében visszatart

úgy szeretném öledbe hajtani fejem,

hogy simogasd lágyan, kedvesen,

oly jó volna odabújni hozzád,

csak, - még egyszer!

Úgy, mint kisgyermek

kit árvaság fájdalma vert meg,

és suttogni könnyekbe fulladón

hogy Te ne is halhasd meg

hogy ne zavarjon e fájdalom

Várj még! csak Egy Percet!

hiszen még nem is szerethettelek.


Kováts Péter


Nincsenek megjegyzések: