2010. május 9., vasárnap

Mai leveledet sírva olvasom

Az arcképedet nézem elmerengve

halk titkosom a csillagszemű este.

Rám néz, megbűvöl, talán Te simogatsz

s kinyitom feléd mind a két karomat.


Látlak, érezlek, de még sincsen nyugtom,

hogy mi fáj, miért fáj, ma még nem tudom.

Írok az érről, mely minket összefont,

a partról, melyre búzavirág hajolt.


Elküldöm a rezgő nyárfák s jegenyék

napsugártól fonnyadt, égett levelét.

Küldök szarkalábat, küldök pipacsot,

ha a pacsirta szól, csak Rád gondolok.


Ha a felhő a napot eltakarja

a lelkemmel világítok utadra.

Üzenek neked, élettel, halállal

üzenek titkos lángbetűs írással.


Tied vagy senkié - mondom szorongva,

és Istennel alkudozom titokba.

Hogy mi fáj, miért fáj, ma még nem tudom,

ma leveledet sírva olvasom.


Vöröskői Olga


Nincsenek megjegyzések: