2010. május 22., szombat

Ma ünnep van

Mint jácintbimbó, mit a szellő csókdos

és mit levézőldbe rejt szűz szemérme,

úgy rejtőzik el pironkodó arcom

bársonyos kezed puha hűvösében.


Ne szólj, ne mozdulj, ne törd meg a varázst!

Ma ünnep van, és olyan jó itt nálad.

Álmodni akarok szépet, gyönyörűt

éreznem kell, hogy megremeg a vállad.


Álmodni akarok szépet, gyönyörűt!

a vihar elült s olyan szép az este,

fehéren világít a hold ezüstje

és téged sugaras glória von.


Ne szólj, ne mozdulj, ne törd meg a varázst!

Ma ünnep van, s olyan jó melletted,

lásd, kivirul a korbácsoló ostor

mert visszahódítottad a szívemet.


Az ostorvégén fehér jácintbimbó

és átjár valami bódító illat.

Lelkem boldogan szorosan ölel,

ma visszaadja mindegyik csókodat.


Ne szólj, ne mozdulj, ne törd meg a varázst,

ma ünnep van...megállt a pecmutató,

s míg nézzük egymást hosszan, önfeledten,

szívünkben felenged a tavalyi hó.


Virágos gallyra a virágos ágat,

szívedre hajtom piruló orcámat:

Ó Be csodállak! De nagyon kedvellek,

talán már jobban nem is szerethetlek.


Mint jácintbimbó, mit napsugár csókdos

és mit rózsaszínre fest szűzszemérme,

úgy nyílik ki első tiszta szerelmem

harmatos szemeid áldott tüzében.


Vöröskői Olga


Nincsenek megjegyzések: