2010. május 9., vasárnap

Lépkedek feléd

Lépkedek feléd

a januári ködben

- jótékony lepel -

elfed, átölel,

nem láthatod a

félelmet arcomon,

a kezem sem,

ahogy ökölbe szorul,

csak lépkedek feléd

félve, szótlanul…

egy marék hó

olvad ki tenyeremből,

közénk telepszik

a némaság,

orvul a lelkembe

fészkeli magát

a kérdés:

lépjek-e tovább?

aztán újabb lépés,

sután, tétován -

a januári ködben

botladozva előre,

- nem látlak, de

tudom: elindultál

te is, bizonytalanul,

engem keresve a

labirintus-éjben!

én itt, te ott.

sötét ösvényeken

fázva félünk.

lesz-e út, amin

egyszer, majd

egymáshoz elérünk?


Gere Irén


Nincsenek megjegyzések: