2010. május 29., szombat

Könnyek

Most újra összegyűjtöm a hajnal cseppjeit,

S ahelyett, hogy innék belőlük,

Üvegcsébe zárom bús hatalmukat,

Majd arcomra festem őket,

Hogy fehér gyöngyökként csússzanak állam szegletéig.

Így talán magam is elhiszem,

Hogy tudok még könnyeimmel küszködni

Magamra hagyott órákon,

S van, akiért e könnyek sírba szállanak.


Válóczy Szilvia


Nincsenek megjegyzések: