2010. május 15., szombat

Hogy ne legyen sötét

Még látni a merész hidakat

s betonparton a fák

személytelen sorát;

még látni a hazafutó gyerekek arcán

a délutáni hóesést.


De lassan bekormozódik a víz

s a test éjszakája is leszáll.


Az elpusztíthatókra gondolok,

akiket nem véd semmi álom.

Besüvít hozzájuk a csönd, mint a puskagolyó

s az egyedüllét, mint a gyászhír.


Az elpusztíthatókra gondolok,

teli van velük a Föld.

Nem védik őket hadseregek, rózsalugasok, szagos ingek,

sem a pénz ezüst kerítései,

sem a szerelem.


És hiába halnak meg, mert hiába születtek.


Az elpusztíthatókra gondolok,

csak egy kéz kellene, hogy hazájuk legyen,

csak egy másik test, hogy ne legyen sötét.


Csoóri Sándor


Nincsenek megjegyzések: