2010. május 29., szombat

Gyertya érted

Gyertya ég. Örökké. Érted.

Haldokló gyertyacsonk

füstje fest rólad képet.

Csak néznélek újra.

Mily végtelen birodalmat

leheltél az útra.

Rabságban voltál szabad,

mert féltél, hogy

elveszíted korlátaid.

Holt vákuumban

hulló falevélként

lebegnek szavaid.

Párnába mélyedő

téboly-agy

némán kérdez:

mondd, hol vagy?

Csak néznélek újra.

Csonttá öregült türelmem

sodor vissza a múltba.


Petra


Nincsenek megjegyzések: