2010. május 1., szombat

Belém nyilall...

Úgy belém nyilall sóvárgón a vágy,

hogy belereszket meztelen lelkem

szép szavadra eped, Édesanyám,

keltsd hát életre zenéjét bennem...


Sorvaszt az érzés, és pusztít a kín,

tudni, nincs, mi idemenekítsen

gyötörnek sosemvolt emlékeim,

hogy hozzám egy jó szavad nincsen.


Kereslek minden gyermeki szívben,

gyönyörű szavakban, kézmelegekben,

templomfalak közt megbúvó hitben,

a szent dedet őrző rézveretekben.


A szívembe rejtett érzés fellázad

egyre csak gyermeki múltamba tekint,

keresi aggódó, szülőanyámat

de visszatér gyötört árvaként megint...


majd fáradtan, térdre hullik az a szó

mely csöndben érett sok-sok éven át,

megtudja merre vagy, odavánszorog.

és közönyödön túl lágy csókot vés Reád.


9 megjegyzés:

Málna írta...

Megérintett ez a versed!

shadow írta...

Könnyeim fátyolán át, bocsásd meg, ha csak ennyit engednek szavaim: gyönyörű!

Névtelen írta...

Kedves Daniela, erre a csodálatos versre csak egyetlen gondolatot tudok mondani: érzem a sóhajt...
Szeretettel ölellek: -aK-

Vörös liliom írta...

Kedves Erika, egyszer azt hallottam, hogy az, ami nem hagy nyomot az emberi szívben, az nem sokat ér…nos, köszönöm, hogy ez a versem megérintette a szíved, és nyomott hagyott benne!

Vörös liliom írta...

Drága Shadow, alázatosan köszönöm a verseimhez való hűséged…nézd el nekem, kérlek, hogy a mai vers határait, csaknem szétfeszíti a tehetetlen keserűség…

Vörös liliom írta...

Drága Barátom, köszönöm, hogy érezted szívem rejtekének legmélyéről jövő "sóhajtásomat"!

Viszont ölellek őszinte szeretettel: Daniela

Névtelen írta...

Drága Daniela!
Könnyes szemekkel olvastam gyönyörű versed. Mindig szeretettel jövök hozzád.
Szeretettel ölellek!

Magdi írta...

Írok neked emailt Daniela.
Az előbi hsz-ről lehagytam a nevem.
Ölellek.Magdi

Vörös liliom írta...

Köszönöm, hogy újra meg újra betérsz hozzám, Drága Magdika, hisz tudod:

„A szavak a mi porondunk,
díszletünk.
A hősök is mi vagyunk
és a hősök színjátékai.
A szavaink közötti
töredék szünet
a mi csöndünk
észrevehetetlen
mozdulattalan
mozdulat.”

Ölellek határtalan szeretettel: Daniela