2010. május 22., szombat

Annyi a hiába...

Annyi szerelem van bennem,

annyi édes kín,

annyi boldog fájdalom,

annyi túlcsordult érzés,-

de te nem vagy a vállamon,

édes teher, te drága súly,

hogy suttoghasd - ne búsulj,

én átveszem a terhedet,

és ha kell, visszaterhellek,

mert bennem is túlteng a vágy,

s nem kell, csak egy szék,

egy asztal, egy ágy,

egy fedél, hogy bújjak hozzád,

és nem mérem a szobád hosszát,

csak az időt, mely oly rövid,

hogy életünk beletörik...

Hiába csordul túl a vágy,

hiába otthont ad az ágy,

hiába éget a mámorom,

és hiába pihegsz a vállamon...


Török József


Nincsenek megjegyzések: