2010. április 4., vasárnap

Úgy hiszlek

Már nem bánom a sors csillaghidegét,

hisz nem állok egykén a világ fölött

úgy hiszlek, mint hívő hiszi Istenét,

minden áhítatom általad örök.


Édes jelenként ringsz álmom tengerén,

olykor láthatom szemed sugarát,

és amikor gyötör a reménytelenség,

rám mosolyogsz a felhők ködén át.


Ha Rád gondolok, szívem ünnepel

lelkembe szökken az élniakarás,

minden földi kínom meddőn föleseng,

ha hallok egy édes gyermekkacagást.


9 megjegyzés:

shadow írta...

Kedves Liliom, igazán gyönyörű vers, jómagam gyermektelen vagyok, egyelőre más dolgok és érzetek kitöltik az életem, boldogságot találok, keresek bennük, de minden kapcsolat fejlődik valahová, csak nem szabad siettetni, ezt tapasztaltam meg. Áldott Húsvéti Ünnepeket kívánok szeretettel!

shadow írta...

Drága Liliom, nehogy oktondinak vagy okoskodónak tarts kérlek, de magam tapasztalatai alapján úgy értettem, hogy a felelősség nem a gyermekkel kezdődik, először is felelősek vagyunk magunkért, érzelmeinkért, ígéreteinkért, a társunkért, az a legnagyobb felelősség a magunk szabad választása egy másik emberi lény iránt, hisz magunkhoz szelídítjük, akár a Kishercegben, megszelidítjük egymást, felelősek vagyunk egymásért. De értem a gondolatmeneted, hidd el, és átérzem.
Békés Húsvéti tojásosztást kívánok én is!

Vörös liliom írta...

Eddig én is örvendtem a szabad életnek, Kedves Shadow, de azt hiszem, hogy a lélek kertjében is minden érzelemnek megvan a maga virágzási ideje, mert hirtelen üres, céltalannak tűnt minden napom. Sokat töprengtem, kerestem az üresség okát, mire rájöttem, hogy a cél nem más, mint megtanulni, felelősséggel élni… ez a felelősség tölti meg értelemmel az emberi életet.

Áldott, Békés Húsvéti Ünnepeket kívánok Neked őszinte szeretettel, és minden hétköznapi halál után virágzó, ünnepi feltámadást, az utolsó, a végső nagy ünnepig, Drága Shadow! : )

Vörös liliom írta...

Nem tartom okoskodásnak az ártatlansággal és lelkesedéssel teletűzdelt szavaidat, Kedves Shadow… Tudod, olykor a világ álnok torz csapdává csavarja az ember legszentebb érzéseit, de szerencsére szabad döntési joggal születtünk… megszelídítheted a társadat, felelősséggel tartozhatsz érte és a neki tett ígéreteidért, de azt hiszem, az élet akkor válik teljessé, amikor betöltesz egy zugot gyermeked szívének tündérvilágában. : )

shadow írta...

Bocsáss meg, kérlek a véleményem más volta miatt, ez a Te csodás blogod, itt az a lényeg, hogy Te mit érzel, csupán próbáltam feltárni saját szemlélődésem, de nem szeretném, ha vitatkozásnak éreznéd, nincs jogom, vendég vagyok csupán. Csak olykor a rossz és berögződött döntés olyan, mint a vadászbaleset, felmenthetnek, éled tovább az életed, de nem telik el nap, hogy ne kívánnád visszacsinálni, hogy abban a percben légy, ahol elhamarkodottan döntöttél. A világ tele van mondvacsinált kapcsolattal, tisztelet nélkül, hazug ármánykodással telve, szavak ígérő tengerével, kevés, ahol valóban tesznek és bizonyítanak, ahol minden nap tesznek valamit a kapcsolat virágzásáért, ez egyre ritkább kincs, ahogy az őszinte tiszta érzések uralkodnak, amelyek nem lankadnak a hétköznapokkal hanem minden reggel újulva ébrednek.
Bocsáss meg, csak eszmecserének szánom, tiszteletben tartom, hogy más véleményen vagy.
A teljesség annyi mindenből áll, csak észre kell vennünk, a gyereknevelés egyfajta ösztön, a társunkat szinte idegenből formáljuk testünk részévé, ez igazi kihívás, tanulás, felelősség és mérhetetlen szeretet egymással kölcsönösen.
Gyönyörű további napot kívánok Neked szeretettel!

Vörös liliom írta...

Ne kérj bocsánatot, Kedves Shadow, hiszen szavaid által egy megerősítést kaptam ismét valami megmagyarázhatatlanul erős lélek-összekapcsolódás létezéséről. :) Köszönöm! És az itt hagyott szavakat is...

Gyönyörű, napsütötte, tavaszias hét kezdést kívánok szeretettel! : )

Névtelen írta...

"- Isten veled - mondta a róka. - Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
- Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
- Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
(Antoine de Saint-Exupéry)"

Kedves Daniela, köszönöm lelked kincsestárának újabb smaragdját... nagyon hálás vagyok érte, mert a szívemből szól...
Szeretettel teljes feltámadási ünnepet kívánok szívemből: -aK-

Vörös liliom írta...

Drága Barátom, szavaid a lelkemig szóltak... Úgy tűnik, végig kell járni az Utat, egyetlen lépés sem hagyható ki, és minden lépés a szeretet felé egy-egy léleksimogatás. :)

Látogatásodat megköszönve ölellek őszinte szeretettel: Daniela

Névtelen írta...

Drága Daniela!
Amikor vállaljuk egy új élet születését, vállaljuk annak halálunkig tartó gondoskodását is. Hiába, lesz felnőtt a gyermekünk, szívünknek örökös kisded marad, akinek lelke anyai simogatásra és dédelgetésre szorul. Számomra mindennél és mindenkinél elsőbbek a gyermekeim. Nem várok hálát az anyai gondoskodásért. Elég az a minden szomorúságot feledtető mosoly, amit tőlük kapok.
Gyönyörű versed szeretettel olvastam. Ölellek. Magdi