2010. április 4., vasárnap

Szemgödröm mélyén ágaskodó emlékek őrláng ízét nyaldosom. Édeskeserű, mint a múlt bugyraiból előkotort szerelmi mámor. Könnyeim, mint a fűszálakról lecsorduló harmat, a mellém kuporgó hontalan Estók cimborám tenyerére tévedt. Dadog a kérges közös múlt. A gyermekotthonban még olyan egyformák voltunk...

Együtt kerestük anyánkat az ablakpárkányra hasalva az utcán elsiető népek közt. Emlék cafatok, a boldogabb odaáti jövő reményével lassan elvegyülnek. Angyalok vesznek körül tán majd ott minket? A kérdést torkunkon némán elakasztja minden cseppnyi bor...

Cüllög István Ernő

Nincsenek megjegyzések: