2010. április 17., szombat

Nélküled is Veled

Jaj! Rámszakadt az ég! Szívemre dőlt hegyek

összenyomnak, alig kapok lélegzetet!

Távolról hallom - azt súgod - " sóhajts nagyot "

de nélküled tovább most - jaj! - hogy legyek?!


Az égre ma is feljöttek a csillagok,

a hold a hideg éj ködén átpislogott,

télbedermedt fák gyűrűiben is az élet lüktet,

bárha látszólag tán elszunnyadott.


Házak ablakán fény dereng és kiköszön,

gyermekek ringnak édes anyaölön,

de engem a fagyott föld hidege markol:

Jaj! Rámtalál-e még nélküled az öröm?!


...ha holnap újra virrad, ha még itt leszek,

tenyeremben őrzöm meg érintésedet,

hangodat fülemben, s minden tekintetben

szemed sugarát...ameddig itt leszek,


amíg csak itt leszek, nélküled is Veled


Vázsonyi Judit

Nincsenek megjegyzések: