2010. április 24., szombat

Mikor már nem bírom

Az esti fény lelkembe mélyen lát

magányos szobámba - ablakomon át

hagyom, s titkon - merengek életemen.

A polcokon könyvek, a falon képek

az emlékekből - az óra egyre ketyeg.

Csendesen így éldegélek.


Szemeimből könnyek peregnek

Újra csak rád emlékezem,

Ne tudja meg soha senki sem,

hogy mi lakik szívem mélyén idelenn

és mennyire fájsz, sajogsz nekem.


Haragszol rám - jól tudom,

pedig tiéd minden gondolatom.

Épül bennem vágyó szeretetem

Velem vagy minden éjjelemen

Mikor már nem bírom a gyötrelmeket,

Elsírom összes fájdalmam neked.


Szabóné Fazekas Margit

Nincsenek megjegyzések: