2010. április 4., vasárnap

Kisfiamhoz

Ahogy forró napokra rázuhan a hűsítő eső,

S a tikkadt földbe visszatér az éltető erő,

Úgy indul meg ereimben a lüktető élet,

Ha csöndes napjaimon szívemre ölellek téged,

Én egyetlenem, én drága aprócska fiam.


Hajad illata, bőröd bársonya szívembe égett,

Neked adnám a földön mindazt az ezernyi szépet,

Mit láttam, éreztem, kaptam és adhattam,

S ha a világ még ma vadul megindulna alattam,

Akkor is teutánad kapna vigyázó kezem.


Mosolyodtól, hangod varázsától felderül a napom,

Apró, vesztett álmaimat rendre visszakapom,

Ha csöppnyi kezed két kezembe fogva,

Szavaid, s kacajod szedem magamnak csokorba,

S szerető szívemre tűzve örökkön viselem.


Sárhelyi Erika

Nincsenek megjegyzések: