2010. április 17., szombat

A Kedveshez

Emeld szíved a csillagok fölé:

Szúnyogdöngés lesz ott a földi lárma;

Emlékeknek száll hattyúfellege

És énekel a csendnek csalogánya.


Létünk csak szikra két sötét között,

Lobbanjon hát, mint villám éji tájon!

A mindenség fényénél felragyog,

Egy percre csak, hogy mindörökre fájjon.


Szívünk legyen friss harmatos csokor,

Pipacshoz kössünk kék katángot társul

S a bánkódó, elcsüggedt, szomorú

Istennek nyújtsuk fel vigasztalásul.


Időnk lejár, nyíljon hát mosolyod!

Siker, kudarc: zavaros Isten-álom,

Az életem egy futó gondolat

Míg szépséged átvillan a világon.


Nagy Zoltán

Nincsenek megjegyzések: