2010. április 4., vasárnap

Gyermek

Láttad már a szemét? Nézz bele! Ártatlan, nagy tágrányílt csoda. Nézi vele a világot, téged, és nincs mindig egy véleményen veled. Benne több van az égből, mint a földből. És téged is olyannak akar látni mint az égieket. Te erről mit sem tudsz. Pedig te vagy az apja, vagy az anyja. Úgy néz rád, mint te Istenre. Mit jelentene ha nem megbízható, nem tökéletes, nem igaz, és nem könyörülő volna az Isten? Mi lennél te Isten nélkül? S nem láttad még a gyermeket lassan járni, nesztelenül, meztelen lélekkel haladni? Nem láttad még sötét szemekkel, roskadozó terhekkel, mély pillantásokkal bújni előled, meglapulva és megcsalatva? Vagy benned csalódott kegyetlenül, vagy magárahagyatottságában rossz útra tévedt. Fogd csak meg a kezét! Érezd milyen melegen simul a te erős kezedbe, és mennyire bízik abban, hogy jó helyre vezeted! Kétféle életet élsz. A te váradnak falain belüli és kívüli életet. Ablakodban kora tavasztól késő őszig nyílik virág. Még fel is írtad egyszer a kőfalra: BÉKELAK. Tehát kívül eszményi és jó vagy. S ha este hazamégy, fél gyermeked. Miért? Hidd el amennyire megérted az ő lelkét, annyira vagy közel az Isten országához. Kincset kaptál. Aranyat vagy csillogó gyémántot. Ahogy akarod nevezni. Úgy sincs rá kifejezés. Piros dobogó gyermekszívet kaptál. Tiszta, ártatlan gyermeklelket. Csodálatos kérdező, kutató gyermekszemeket. Őrizd őket. Ki ne ejtsd kezedből! El ne törd! Tudod, hogy a világban azért van annyi szerencsétlen ember, mert nem minden gyermeklélek kerül megfelelő kezekbe? Finom mívű porcelán a gyermek lelke, könnyen törik. Olyan szép hivatásod van. Adott neked Isten valakit, aki az ő országába való... Légy olyan. Szeress, akarj bízzál, remélj, keress, kutass, tégy úgy mint a gyermek. Meg fogja tenni az Úr, áldani fog az otthon, és tied lesz az élet legnagyobb jutalma: őszinte barátod lesz gyermeked.


Kárász Izabella

Nincsenek megjegyzések: