2010. április 24., szombat

Eszembe jutsz néha

Eszembe jutsz néha alkonyatkor,

ha szívembe béke s könny remeg,

odasimul hozzád a lelkem

felejti, hogy megkínoztad egyszer.


Eszembe jutsz rügyfakasztó csendben,

elhaló sóhajjal várlak én,

búsan nézem a messzeséget,

és megkérdezem, hogy szeretsz-e még?


Eszembe jutsz derengő hajnalon,

ködös szemekkel súgom neved,

minden bűnödet megbocsájtom,

csak újra ragyogjon rám a szemed!


Vöröskői Olga

Nincsenek megjegyzések: