2010. április 24., szombat

Erdélyi szerelem

Már zuhannunk sincs hová, kedvesem.

Rendre megcáfoltuk a messzeséget.

Nem távolít-közelít értelem:

egyetlen helyben hunynak ki a fények.


Nem volt kezdet, és nem lesz soha vég.

Létünk végtelen meghasonulást hoz,

mert a Teremtésben nem volt elég

méltóság egy fenséges pusztuláshoz.


Hát ne hidd, hogy égbe emel a szó,

ne hidd, hogy ringatnak az űri mélyek!

Minden áltatás csak arra való,

hogy odázza a tehetetlenséget.


Odázzuk még? Ha nincs más értelem,

haljunk meg részletekben, kedvesem!


Gál Éva Emese

Nincsenek megjegyzések: