2010. április 10., szombat

Csak újra éledne benned...


...sorsom nem adott nékem

aranycsapos fürdőhelyiséget,

nem áldja rám fényét

a rubintok véres verítéke,

nem csillan testemen

Párizs szülötteinek munkája,

de szívemben gazdag vagyok

uralkodója e szennyes világnak...


...mert éjjel pilláidon látom megtérni álmod,

megágyazza illatod a holdfényes vánkost,

buja érzet szüli bennem érted izzó vágyát

csókod vágyom, ölelésed, s öled

éledő tavaszi virágzását,

rabszolgám a mindennapok szürke suhogása,

a károgó madárszóló dallamtalansága,

kezem-lábam kalodába fogadtatom

bármely önkényúrral,

önkéntes száműzéssel vezeklem, ha rossz voltam,

csak újra éledne benned az a szikra,

csak éreznéd ismét, hogy lelkem lelkednek

elrendelt sorsa,

eltéved árnyalak, bolyongón füstszerű senki

ki nélküled már nem tud szeretni és szerelemben hinni...


Moha

Nincsenek megjegyzések: