2010. április 10., szombat

Azt akarom!

Azt akarom, hogy lángod fájón égjen,

sóhajod szavába szakadjon a lelkem

s egy életen át ifjú fejjel, vénen,

csak a Te szíved szeressen még engem.


Azt akarom, hogy viharedzett sorsom

és mélyembe búvó sok vesztett remény

a Te tenyeredben építsenek otthont,

belőlük csirázzon ki a szenvedély.


Azt akarom, hogy forrjon vágyam vére

és jéggé hűljön, ha majd nem leszel,

hogy együtt táncoljunk az élet zenéjére,

hogy minden utam hozzád vigyen el.


4 megjegyzés:

Névtelen írta...

"Minden ember fénysugár,
a mindenségnek része
Azt hiszi, hogy porszem,
pedig a mindennek egésze.
Minden ember fénysugár,
egy a végtelennel.
Minden ember fénysugár,
de ebben hinni nem mer."

Kedves Daniela, nekem vreseid által TE fénysugár vagy, nekem TE nyújtod csodálatos verseiddel azt az érzést, amire ha nézek, tényleg le tudom hinni, hogy én is egy fénysugár vagyok.
Szeretettel ölellek: -aK-

shadow írta...

Drága Daniela, minden témád egy-egy ékköved, de visszaolvasva Téged, talán egy évre visszamenőleg is elolvastalak, a szerelem szavai legékesebb kövei koronádnak. Szeretettel ölellek!

Vörös liliom írta...

„A napsugár nem kérdezi,
hogy mennyit ér a fénye.
A napsugár nem kérdezi,
hogy mit kap majd cserébe.
A napsugár nem mérlegel,
csak tündökölve árad.
Simogat és átölel,
de nem kér érte árat.”

Tavaszruhába andalognak a gondolatok, Drága Barátom, talán azok melegét érzed! :)
Annyira jó érzés itt látnom Téged újra meg újra… köszönöm mind a hűségedet verseim iránt, mind az azokról alkotott véleményedet!

Viszont ölellek szeretettel: Daniela

Vörös liliom írta...

"Megmondom a titkát, édesem a dalnak:
Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek."

Óriási öröm, ha az Olvasó ért, megért, ha tud engem, Kedves Shadow…ha átérzi mindazt, amit én a tudtára szeretnék adni: az örömömet, vívódásaimat, érzéseimet - ha azon az ablakon pillant ki, amit én nyitok ki neki. Örülök, ha tetszett, amit az én ablakomon át nézve láttál...Mögötte ott vagyok én, és olykor csupán azért faragok rímet szívem sóhajának, mert verseimben örökítem meg az egyszervolt örömöt… így akkor is velem marad a puha keze, a csókéhes ajka, szempillái árnyas erdeje, éltető mosolya, ha már a hiányával büntet.

Megköszönve, hogy itt voltál ma is, ölellek szeretettel! :)