2010. március 27., szombat

Valami elromlott…

Tudni akartam ki is vagy valójában

angyali arc, álmok hálójában

szőtt gondolatok furcsa keverék

nyikorogta szemtelen kép,

reméltem létező vagy világom

valamely álom-ébrenlét határon

testesülő végzete…

Lassuló lélegzetem

ringat mesék csodái közé - feledni.

Szavaid közé süllyedek fürödni

hátamra térdeplő fájdalom béklyóz

marasztaló varázsigéi csitított

kiáltásom verik vissza…

Maradnék, hallani ahogy sóhaj

szakad fel kiszáradt ajkaid közül

homályosult képzelet űz

felülmúlni minden éber gondolatot.

Válaszokat vártam, lerótt

kegyelet mögött rejtőző illetődött

visszanyelt mondatokat. Igeidőkön

felülemelkedett párszavas mondat

elég lett volna

elaltatni féltékeny csírából

szökő vágyaim kanyargó

indáit. Valami elromlott.

Redőnyök párhuzamosai mögül

kitekint a sötét, a nyári nap elül

a cseresznyefa lombjában -

szótlanul olvasom utolsó soraid.

Kapkodás, elvakult düh a szó mind

hiába kérlel

hiába térdepel

józanságom tenyered alól…

Hát üss… megvárlak, álmomban… valahol.


Brada Ági


Nincsenek megjegyzések: