2010. március 20., szombat

Rád gondolok folyvást...

Körös menti Párizs,

varázsvert szegény

csillagok porából

szőtted álmaid,

s míg pompádról született

ezer költemény,

tűnt idők ködéből

nőttek árnyaid.


Körös menti Párizs,

Erdélyország széle,

szilaj viharok

tépdesték békéd,

legendás váradon

ódon kövek éle

őrzi még mindig

gyermekkorom vétkét.


Körös menti Párizs,

én gyönyörű múltam,

ringató bölcsőm,

régi menedékem…

rád gondolok folyvást

szent sírásba fúltan,

ha nem térnék vissza,

mondd, sírnál-e értem?


8 megjegyzés:

shadow írta...

Drága Liliom, emlékek, régiúj sóhajok, gyermeki évek, örökgyermek szívű felnőtt lét, bár Hozzád hasonló képességeim volnának hozzá, hogy elmondjam, milyen felemelő olvasni lelkedből ösztönösen feltörő érzéseidet, melyek ilyen gyönyörűséggé állnak össze! Köszönöm ismét, hogy olvashattalak!

Névtelen írta...

Drága Daniela, hálásan köszönöm, hogy újabb üdítő lélekcseppeket vehetek magamhoz eme forrásvízből... mindig meg-megújul erőm, midőn soraidat szomjazó lelkem issza. Őszinte szeretettel: -aK-

Vörös liliom írta...

Köszönöm a szívhez szóló szavaidat, Kedves Shadow…tudod, én az élet kavicsai között lépkedve, vissza-visszatekintek, hisz minden gyermekkori emlékem egy-egy olyan kincs, melyet érdemes megőriznem.

Hűségedet alázatosan megköszönve üdvözöllek szeretettel: Daniela

Vörös liliom írta...

A gyermekkori álmaim utáni hajsza a legnagyobb illúzió, Drága Barátom... talán azért is ringat, hogy ne fájjon annyira...mintha csak velük együtt lennék egész…
Köszönöm, jöttödet, szívhez szóló szavaid egyike azoknak, amik erőt adnak a minden napi folytatáshoz.

Igaz szeretettel: Daniela

Névtelen írta...

Idegenben is nyílhatnak
Szebbnél szebb virágok.
Sosem látott madarak
Szállhatnak az égen.
Óvó karok is ölelhetnek,
Szerető féltéssel,
De semmi nem lesz olyan,
Mint az otthon melegében.

Drága Daniela!
Szép versed megkönnyeztem.
A gyermekkor meséi soha ki nem törölhető képekké válnak lelkünkben, melyek nem veszítenek élénkségükből,
bármerre vet bennünket a sors.
Sok szeretetel ölellek.Magdi

Vörös liliom írta...

Az évek rácsai között nem halványulnak el a gyermekkori emlékek, Drága Magdika! Néha olyannyira élénken érzem az illatukat, hogy olthatatlan honvágy támad fel bennem. De azt hiszem ismerős érzés ez, mindannyiunk számára…
Köszönöm a csodás rímekbe szedett válaszodat…jöttödnek teljes szívemből örülök mindig!:)

Határtalan és igaz szeretettel ölellek: Daniela

Manty írta...

Kedves Vörös liliom! Szerelmi költészetének szinte függője vagyok, de visszaemlékezését olvasva könnyeimmel kűzködtem, szeretném megköszönni ezt az élményt is, ha nem veszi tolakodásnak. Gratulálva üdvözli: Manty

Vörös liliom írta...

Azok a szavak melyekből erőt és hitet meríthetek sosem tolakodóak, Kedves Manty!:)
Szeretettel üdvözöllek olvasóim között, és alázatosan köszönöm szívet melengető, őszinte kitárulkozásodat!

Őszinte szeretettel: Daniela